Rólam
Ahol a történet kezdődött
Helló, én Henry vagyok. Örülök, hogy rátaláltál a kis boltomba. Először 1968-ban nyitottam meg az ajtókat, sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tart. Akkoriban csak egy keskeny hely volt, egy pékség és egy borbély között, de nekem elég volt. Volt egy padom, néhány kopott szerszámom, és egy szeretet az öreg sapkák iránt, amiket a fiatalságomból emlékeztem. Lapossapkák, bereták, újságírók, az a fajta, amit a férfiak büszkén viseltek, amikor fiú voltam.
Egy élet minden öltésében
Azokban a korai években, kísérletezéssel tanultam, vágtam, varrtam és gőzöltem, amíg egy sapka jól nem érezte magát a kezemben. Néhány ferde lett, néhány túl laza, de az embereket nem zavarta. Valami őszintét láttak bennük. Az apák olyan sapkákat választottak, amelyek az ő saját apjukra emlékeztették őket, és a fiatal férfiak mosolyogtak a tükörképükre.
Soha nem hajszoltam a divatot. Ami számított számomra, az a türelem, a gondoskodás és az, hogy valami tartósat készítsek. Minden sapka, amit készítettem, magában hordozta az itt eltöltött időt, lassan és gondosan formálva, amíg jól nem érezte magát. Ez elég volt.
Búcsú a szövetben
Mostanra az évek utolértek. A kezeim lassabbak, a szemeim nem olyan élesek, és a bolt a legtöbb napon csendes. Mégis, csak hálát érzek minden egyes vásárlóért, aki belépett az ajtón, minden egyes történetért, amit a pultra osztottak meg, és minden egyes sapkáért, amely új otthonra talált.
Ez az utolsó kollekcióm, az utolsó sapkák, amiket valaha is készítek. Mindegyik magában hordozza az itt eltöltött éveket, a szövet és a gőz illatát, az öreg varrógép ritmusát éjjel. Ha viszel egyet magaddal, remélem, hogy sokáig veled marad. Ezek a sapkák a történetem részei, és most talán a tiéd részévé is válhatnak.
